#

az a helyzet, hogy kb mostanáig sztármunkanélküli voltam, de most már depressziós munkanélküli vagyok.
konkrétan nincs miért felkelnem reggel (így nem is nagyon teszem). 9 kor bekapcsolom a telefonom, hátha épp valaki le akarja vadászni a fejem, utána fekszem tovább. 11körül megnézem az újonnan felrakott hirdetéseket, (már ha vannak), elolvasok egy smst, ami vagy mosolyt csal az arcomra, vagy nem, és kész. gyakorlatilag vége is van a napnak.

időnként elmegyek a tisztítóba, aztán szívom a fogam, hogy az is pénzbe került, vagy elmegyek az irodába aláírni még valamit a kilépésemről, és megnézni, a többiek hogyan dolgoznak. felemelő.

vannak páran, akik így vagy úgy törődnek velem, és akkor az még egy kicsit lehet jó. az online világot kihagyva, ott van pl. a hű Guszti, aki néha feljön és kölcsönkér, videós, aki ugyan visszament a csajához, de úgy gondolja, hogy barátok vagyunk, ezért néha megetet, és csirke, aki a kirugásom óta minden áldott nap velem volt. hát ezek azért jók. közvetlenül az előtt mielőtt rosszak lennének.

szóval írnék én menő csicseri postot meg minden, dehát miről ugye...