picsogok?

már rendesen rinyálni sincs merszem blog fronton. most éppen totálisan kivan a faszom a nemlétező, de mégis életemet átszövő párkapcsolatomtól, ami olyan szépen virágzott a 2010-es naptári évben. de mégis mi a szöszről beszélünk? hogy lehet úrrá rajtam hétről hétre az elégedetlenség, és a meglepetés? hát hüje vagyok én?
szerencsére az az axióma már nem igaz maradéktalanul, aminek fényében istenigazából nagy fasznak voltam mondható, vagyis hogy nem változik semmi.
a dolgok változtak, de ettől elég jó lett? nem. és akkor most felülve a változás csodájára, elégedettnek kellene lennem? nem, ahhoz már túl sok idő telt el. és akkor inkább mégegyedülebb kellene lennem? mi értelme az ilyen vérzivataros időben...
akkor az volna a helyénvaló, ha úgy csinálnék, mintha most kiraly lenne minden? soha! esetleg időről időre picsogni, kiakadni, megengedni a raplit, aztán menni tovább ugyanazon a nyomvályún? ezt csinálom most, de nem igazán tetszik. ez sem teljes élet.

várom a varázsigét...