ha felhívsz f5kor, hogy mit csinálok este, elmegyünk e moziba, mert te 5 kor végzel (ja, hogy már ennyi az idő, akkor legyen f6), én mondom neked, hogy oké, te meg azt, hogy majd hívsz akkor...
...akkor most mitől van az, hogy este 8, és én itthon ülök?
UPDATE:
19:30-én: ez amolyan tesztüzem volt? :) (anyádért szopatsz, ha nem hívsz fel utána)
20:00- ő: nem, bocsi, csak közben egy barátomnak segítek (ööö, izé...)
20:03- én: ok, de ez nem tartalmazott információt arra vonatkozóan, hogy lesz e veled programom, vagy betegyek még egy mosást :) (én igazán nem akarok számonkérő lenni, de baszki, mi a töcs van?)
21:40- ő: ne haragudj, csak most láttam, hogy írtál. holnap msn. (???)
22:00- én: én becsszó igyekszem nem túlérzékeny lenni, de akár le is mondhatnád azokat a programokat, amiket te szervezel, majd váratlanul csendesen távol maradsz. ellenkező esetben a környezeted elhamarkodottan azt gondolhatja, hogy bunkó vagy...if u know what I mean... (baszódj meg, köcsög)
a tegnap este után a mai napot az edzőteremben kezdtem, a szaunában folytattam, majd a káposztaleves megfőzésével zártam. eddig és ne tovább! a nutellás palacsinta, a sajtgolyók, az avokádókrém, a pogácsák, tortilla csipszek, brownie és egyéb barátságos nyalánkságok még távolabbi dimenziókba kergették a nyári feszes test vízióját bánatos lelkemben, így most igazi fogyókúrával fogom végignyomni a hetet. ezer éve nem tartottam be rendesen semmilyen kúrát, hát ezeknek az időknek most vége!
találós kérdés leghívebb olvasóimnak :) aki megfejti, mi a magic az ajtómmal kapcsolatban, azt méltán fogom társamnak tartani az életben :Dbár eredetileg tiszta a hajam, most összeizélte elől a kozmetikus. így valami kurva jót kell sütnöm holnap, mert különben észreveszik, hogy pöttyös a fejem és izés a hajam a BLÖCSön :'(
(B verzió, hajat mosok újra, valamint levakolom a fejem, mutassuk meg mit tud egy studio alapozó...)
megkérdőjelezem a macskám szellemi képességeit. a radiátor sarkát szándékszik rágni...
ma is szörnyen izgalmas munkanélküli napom volt. reggel (10körül) még éppen fél szememet nyitottam csak ki egy tök menő rémálomból, amikor videós hívott, hogy itt jár az utcámban ügyvédnél, és én nem járok e véletlenül szintén a saját utcámban. hát történetesen nem jártam, viszont feküdtem, és az végülis majdnem ugyanaz. beleegyeztem, hogy együtt kajáljunk (először azt gépeltem, hogy kakáljunk, upsz), ezért 28 perc alatt felkeltem, hajat mostam, fürödtem, fogatmostam, hajat szárítottam, kiüldöztem a macskát az ágy alól, stb.
így f11 körül találkoztunk, elmentem vele enni, elkísértem a közjegyzőhöz, majd újra az ügyvédhez, közben pedig ő is elkisért sminkesékhez. utána haza hozott, gondolom ezzel letudta az eheti barátkozást (a csaja szerint én vagyok az egyes számú közellenség, de ez egy másik post), de én nem ám hazajöttem, hanem elindultam a nokia szervizbe.
ott ügyintézni próbáltam az ügyintézővel, akinek nem sok egyéb feladata lett volna, mint hogy kiadja a megjavított telefonomat, esetleg hogy még utánam dobjon egy új akksit. gondolom kitaláltátok, hogy nem jött össze. nem részletezem a kálváriát, legyen elég annyi, hogy a szervízből távozva hazafele vettem kivit, voltam szoliban, majd vettem almát, ám amikor megláttam a spenótot (friss, leveles), kiderült, hogy a telefonom mégsem jó. (ez úgy derült ki, hogy meg akartam nézni a neten, hogy mennyi cucc kell a recepthez). ezért ekkor újra nem mentem haza, hanem elindultam a nokia szervízbe...
a második kör után már majdnem minden jó a telefonomon, úgyhogy akkor tényleg hazajöttem, pályáztam egy kis állást, (mer nehogymá ne), aztán elkezdtem a reggeltől tervezett nagytakarítást, de közben hamar besötétedett, akkor meg nem olyan jó már csinálni. így az a baj, hogy a mai napi tervemből rengeteg minden holnapra maradt, pedig holnap már eleve szörnyen elfoglalt vagyok :) reggel megyek a munkaügyi hivatalba, aztán kozmetikushoz, utána meg lábszőrtelenítés, mosás, szekrény átpakolási terveim vannak, és fogadjunk, hogy valaki még találkozni is akar velem majd...
nehéz, én mondom nehéz beleférni 24 órába...
éppen a nyelvtudási szintemen filozofáltam pályázgatás közben, mikor jött egy mail angolul. gondoltam olvassuk el, aztán abból is érzem majd, mennyire vagyok ott a szeren. egy meghívó volt egy eseményre, a végén pedig ez állt:
Dress code: smart casual, guests are encouraged to don a daffodil, or wear a leak!
hú mondom, ez gáz. egyetlen mondat, és van benne vagy két ismeretlen szó, aminek megfejtése nélkül gyakorlatilag azt sem tudom mit akartak közölni velem.
azért miután kiszótáraztam, kicsit megkönnyebbültem....
én egész mostanáig azt hittem, hogy valamiféle hétvége van. annyira furcsa, hogy csomóan állítólag dolgoztak ma, meg minden...
én reggel elmentem interjúra, utána casinóba (most kivételesen küldtek, magamtól nem mentem volna), aztán meg kénytelen voltam elmasszázsolni/ manikűröztetni/ mazsislibamájas-vásárolni azt ami így beesett a büdzsébe.
univerzum, adj állást, mert még egy kis idő, és az isten se vesz rá, hogy visszamenjek 8órásba :))
ebben a blogban még nem is volt macska. megtaláljátok hol az eleje meg a vége? :)egy hetem van megküzdeni egy olyan meccset, aminek - jelen állás szerint, rövid távon - minden kimenetel esetén csúnya véres áldozatai lesznek. most dolgozom olyan nem létező alternatíva kitalálásán, ami kibúvót jelent, de ha feltételezzük, hogy ilyen nincs, akkor vagy nagyon fájdalmasan el kell küldjek valakit a picsába, akit szeretek, vagy magamat kell szembeköpjem, 10liter csulával. (remélem érzékletes).
gondolom egyértelmű, hogy egyik megtétele esetén sem fogom túk jól érezni magam mostanában. illetve ha magam csulázom, akkor csak szépen lassan felfázom, megfázom, egyéb szomatizálás útján pusztulok el, a másik esetben meg...kituggya.
óra indul...
! segítség !
ha lepedőt venni, ágyneműt venni nem is sikerült, azért vannak dolgok, amiért még érdemes az ikeába menni. pl a pöffeszkedő családosok látványa hot dog, és:
olyan szép terveket eszeltem ki ma délelőttre, mint pl, hogy beállok a zuhany alá, és rituális megtisztulás közepette átesem egy arcradírozáson, epilláláson, hajmosáson, pedikűrön, és midőn gőzölög a forró víz meggyötört testemen, világmegvátó gondolatok százai pattannak majd ki a fejemből.
és akkor el is indultam az úton, majd kiderült, hogy nincs melegvíz.
voltam fodrásznál, és kicsit túlzásnak éreztem, hogy ennyi pénzt áldozok a szépségemre ilyen vérzivataros időkben. ezért a délutáni (nagyon izgalmas jaj jaj) interjú után beszaladtam a casinóba egy órácskára, visszakeresni a festés+vágás+borravaló pénzmagot. kicsit sajnálom, hogy ennél messzebbre nem megyek, de így legalább nem kell attól félnem, hogy kárt teszek a költségvetésben ezzel az eszközzel.
úgyis mindjárt elkelek a piacon, mire kettőt sem pislogtam, aztán mocsadék gazdag leszek, és még kozmetikushoz is mehetek...
szörnyen hiányzik a blogélet. hiányzik az, amikor ráérek blogolni, és nem aprózódom el annyira, hogy mire ide jutok, addigra egyrészt már minden érzésemet és történést kiadtam valahova, másrészt annyira elfáradok, hogy borzasztó a gondolat is, hogy rendeznem kellene az elmúlt napok eseményeit.
közben nyomaszt a tudat, hogy a blogom nyilvános, hogy bár nem írtam le magamról semmi titkosat, de mióta megtaláltak, csak csírázik a szorongás. (viszont a pizsamapartink intézménye egészen átalakulna a jelszavazással, és attól is nyomott lennék)
nem tudtok így nekem drukkolni az interjúkhoz, pontosabban mondva én nem kapom meg a betevő drukkolást, nem tudtok lehúzni a sárga földig egy szerelmes nap után, és nem tudtok velem örülni azoknak a szupercsodálatosaztakurva eredményeknek, amiket elérek magamban, másokkal, meg a buzi kis világgal.
és ezt én igen sérelmesnek találom...jó lenne, ha már máshogy lenne.
sajnálom, ez most nem fog menni.
A Tigris Évében (nagybetűvel) minden másként, és minden sokkal jobban lesz. és ezt állítom azért, mert tudom, hogy így van. mert ma minden, de minden másként volt. és kivételesen én voltam az, aki kiesett a szerepéből, aki kapkodta a levegőt egy megszokott forgatókönyv közepén, amikor minden a feje tetejére állt. és én imádom azt, ha valaki képes engem kizökkenteni a saját nyomvályúmból. és teljes elragadtatásban vagyok attól, ami velem történt, és csak pislogok valamiféle szokatlan ködön keresztül, mert velem nem szoktak kellemes emberi meglepetések megesni.
nem tudom mi fog velem történni, pláne nem, hogy mikor, de biztos (biztos?), hogy ez az év helyre fogja tenni az elmúl 3-4 év összes erőfeszítését valahogyan.
Amikor az történt, hogy 2 hetet vártam a leleteimre, amiket 3 különböző laborba küldtek el decemberben avégett, hogy még 2009-ben megtudjam jól vagyok-e, vagy biztosan robogok az elmúlás felé, majd kiderült, hogy hiába várok, mert a nyílvántartás szerint nem is létezem, akkor azt mondtam, ilyen nincs.
amikor mindezt megfejelték azzal, hogy az orvosom elszakította az achilles ínját, és otthon fekszik (ergo nem vizsgál), akkor azt mondtam, ilyen nincsnincs.
mikor elhatároztam, hogy sebaj, azért elmegyek egy másik orvoshoz, hogy mégis meglegyenek azok a nyomorult eredmények 2010 előtt, de erre felvilágosítottak, hogy a vizsgálaz nem ismételhető 6-8 hétig, akkor azt mondtam, ilyen nincsnincsnics.
amikor az idő leteltével felhívtam az orvost új időpontért, és ő azt mondta, hogy van két hetünk elvégezni a vizsgálatot, mert az után fizetős lesz a szolgáltatás, azt mondtam haha.
mikor azt is hozzátette, hogy csodák csodája a 3 leletből egyet visszakapott a nevemmel, azt mondtam hahahaha.
amikor kért, hogy hívjam fel 2 körül, mert nem tudja fejből az eredményt, azt mondtam ilyen nincs.
amikor felhivtam 2 körül, fél 3kor, 3kor és kinyomott, majd felvett fél4kor, és azt mondta már sajnos eljött arról a helyről, ahol a leletem volt, de majd holnap felhív, hogy poz vagy neg, akkor meg azt mondom, hogy a jóbüdöspicsábailyennincsnincshahahahahaniiiiiiincccccccs!!!!!!!!
már rendesen rinyálni sincs merszem blog fronton. most éppen totálisan kivan a faszom a nemlétező, de mégis életemet átszövő párkapcsolatomtól, ami olyan szépen virágzott a 2010-es naptári évben. de mégis mi a szöszről beszélünk? hogy lehet úrrá rajtam hétről hétre az elégedetlenség, és a meglepetés? hát hüje vagyok én?
szerencsére az az axióma már nem igaz maradéktalanul, aminek fényében istenigazából nagy fasznak voltam mondható, vagyis hogy nem változik semmi.
a dolgok változtak, de ettől elég jó lett? nem. és akkor most felülve a változás csodájára, elégedettnek kellene lennem? nem, ahhoz már túl sok idő telt el. és akkor inkább mégegyedülebb kellene lennem? mi értelme az ilyen vérzivataros időben...
akkor az volna a helyénvaló, ha úgy csinálnék, mintha most kiraly lenne minden? soha! esetleg időről időre picsogni, kiakadni, megengedni a raplit, aztán menni tovább ugyanazon a nyomvályún? ezt csinálom most, de nem igazán tetszik. ez sem teljes élet.
várom a varázsigét...
néha elgondolkozom rajta, hogy őrült vagyok e. (persze teljesen egyértelmű, hogy nem, de néha az embereknek furcsa dolgokon is kell gondolkozniuk)
szóval, hogy vannak bizonyos események, vagy témák, amik tudom, hogy egy napon egész más reakciókat váltanak ki belőlem, mint egy másik napon. érzem, hogy tegnap nevettem volna, ma pedig sírni kezdek. hogy tegnap ugyanez könnyű volt, ma pedig szívszaggató. hát hogyan lehet ez?
és ha így megy, akkor hogyan lehetne elvárható, akár csak a szeretteinktől, hogy tudjanak követni, sőt alkalmazkodva az aktuális állapothoz viselkedni, szupportálni? dehát...
mégis úgy gondolom, annyira egyértelmű, hogy az ember mibe fárad el. én értem. és én világosan tudok kommunikálni, vagyis érthetően osztom meg a környezetemmel, hogy mi van velem, amennyiben ők erre kíváncsiak. akkor ne tessék már azt mondani, hogy nekem félelmetes hangulatváltozásaim vannak, hiszen teljesen tetten érhető, logikus gondolatvezetés mentén keseredem el, vagy vidulok fel, és ha ezt valaki mégis félelmetesnek éli meg, akkor az vagy nem akar követni, vagy mittudomén, de minden esetre bassza meg.
én nem vagyok idióta!
igen a bejegyzés kezdetétől idáig felbasztam magam. biztos pms
nem akarom tudni mennyire vagyok gáz amiatt, hogy valakit egy óráig masszíroztam, és ezért egy óra masszázs árát kértem el.
még egy ilyen, és mehetek fodrászhoz...
történt, hogy holnap van az utolsó(?) céges rendezvényem, és szeretnék szép lenni, de nem tudom miben.
hogy becsekkolt vezig, hogy ha nem lennék olyan szarkasztikus és frappáns (sic!), akkor lenne kedve megkérdezni, hogy vagyok (????!!!!?!?!)
hogy ma ettem egy tányér levest, meg egy tábla csokit
hogy taki kolegám már keresi az új blogomat, mert ő olyan vicces, és én ígértem neki szerzői jogot, ha már ennyit kűzd "értem".
hogy nem mentem el a tisztítóba, így ugyan nincs kabátom, de legalább nem kellett fizetnem érte
hogy pandarandis kolegám részegen a búcsúbulin közölte a vezetőséggel, hogy engem dug (nem), és megbeszéltük, hogy ír blogot arról, hogy mennyire jó velem az ágyban, amit majd jól megtalálnak a főnökei, és akkor majd nevetünk
hogy asszem a macskám beleeshetett a klotyóba és most vizes (?)
hogy most inkább elmegyek hajatmosni, mert holnap szépnek kell lennem, nem pedig karikás szeműnek....viszont egész délelőtt online leszek a munkában, mint a régi szép időkben.
annyira nem történik semmi, hogy annyi minden történik, hogy nincs időm megírni a semmit.
Ha meglátogatsz napközben, de csak egy órád van rám, sietsz tárgyalni, és még a karkötődet is nálam felejted, akkor az lesz, hogy kapsz tőlem egy mmst.... egyen csak a fene....
huuuuuuu, hát én most mindjárt éhen és fáradtságon halok (előbbi visszatérő motívum). 10 órát dolgoztam ma, hatmillió embert sminkeltem ki, (najó, lehet csak ötmillió volt), és este 8kor ettem először. ekkor már úgy éreztem, hogy ha valaki hozzám szól, felpofozom/sírva fakadok. hát igen, az evés segít működtetni az idegeket.
a mai nap tanulságai:
-igen, képes vagyok egy napig nem enni, akkor is, ha erre nem kényszerít semmi
-igen, ez megvisel, és utána megvacsorázom egy kindermaxikinget, mert hüje vagyok
-igen, sminkesnek lenni amúgy kurrvajó dolog, imádom a vendégeket (általában), és itt nagyon sok tapasztalatot fogok tudni gyűjteni.
-de nem, nem akarok minden nap 10 órát állni, maradok inkább még egy kicsit közgazdász
-szükségem van egy organza színű szemhéjpúderre
-szerintem mindenkinek szüksége van egy organza színű szemhéjpúderre :)
az a helyzet, hogy kb mostanáig sztármunkanélküli voltam, de most már depressziós munkanélküli vagyok.
konkrétan nincs miért felkelnem reggel (így nem is nagyon teszem). 9 kor bekapcsolom a telefonom, hátha épp valaki le akarja vadászni a fejem, utána fekszem tovább. 11körül megnézem az újonnan felrakott hirdetéseket, (már ha vannak), elolvasok egy smst, ami vagy mosolyt csal az arcomra, vagy nem, és kész. gyakorlatilag vége is van a napnak.
időnként elmegyek a tisztítóba, aztán szívom a fogam, hogy az is pénzbe került, vagy elmegyek az irodába aláírni még valamit a kilépésemről, és megnézni, a többiek hogyan dolgoznak. felemelő.
vannak páran, akik így vagy úgy törődnek velem, és akkor az még egy kicsit lehet jó. az online világot kihagyva, ott van pl. a hű Guszti, aki néha feljön és kölcsönkér, videós, aki ugyan visszament a csajához, de úgy gondolja, hogy barátok vagyunk, ezért néha megetet, és csirke, aki a kirugásom óta minden áldott nap velem volt. hát ezek azért jók. közvetlenül az előtt mielőtt rosszak lennének.
szóval írnék én menő csicseri postot meg minden, dehát miről ugye...
najó, megvolt az ünnepélyes felvezetés, most már mondhatom, hogy a munkanélküliek éhesek és hőemelkedésük van, úgyhogy etessen meg valaki.
mondjuk rizottóval és egy nagy fazék húslevessel (azt holnapra), ha kérhetem...
UPDATE: egy tavaly husvétkor lejárt mézeskalács csücskét rágicsálom
szóval akkor most itt kéne nekem új életet kezdeni.
a helyzet az, hogy az elmúlt napokat többek között azzal is töltöttem, hogy elbúcsúzzam a halacskáktól, akik megdöglöttek a fejlécemben, és attól a világtól, amit megteremtettünk itt ott az elmúl 3 kerek év alatt, több, mint 1300 bejegyzéssel.
sajnos ami volt, az elmúlt, nem lehet onnan folytatni. nem is hoztam át a történeteket sem magammal.
na de ennyit a nekrológról.
új kezdet ez a február sok szempontból is, és mint ilyen, nem biztos, hogy keseregni kell rajta. elkezdem az új blogot, az új karriert, az új kapcsolatokat, egy remélhetőleg megújuló szemlélettel, aztán ha nagyon bizalmassá válunk (mint régen), akkor felpakolok egy nyomorult jelszót a blogra, és had szóljon úgy tovább...
nem magam miatt, hanem az - ugyan munkanéven működő -, de mégis rendesen szétcincált szereplők miatt.
remélem kibírtátok az elmúlt időt, és veszitek a költözéssel járó akadályokat:)
***welcome***