az egyik telefon hívásban én szakítok majdnem, mikor becsörög a másik dalia, aki 10perce szakított éppen. ezek a dolgok egy időben történnek, miként az én ész és szív darabjaim is egyszerre ontják remek ötleteiket a nyelvemre.
egyébként meg semmi baj nincsen, mert reggel interjúra megyek, és szépen megnőttek a körmeim, meg a fürdőszobában is fel van seperve.
van, hogy állsz a tóban a farönkön, kurva szarul érzed magad, de ha előre lépsz egyet, taccs bele a vízbe, ha hátra lépsz egyet, akkor csobb bele a vízbe, így inkább állsz még egy kicsit a száraz fadarabon. közben túráztatod az agyad, hogy soha nem fogsz kiúszni, amíg nem ugrassz, de a vízben hideg van, a part meg messze.
van aki jobban szereti, ha lökik. akkor meg úszás közben gondolhatsz arra, hogy ha kimászol, kinyírhatod a lökő embert.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nagyon találó metafora!
A szívemből szóltál totálisan. Én hátrafelé lépek, te lépj előre!
már egy csomo labujjamat beledugtam a vizbe. nagyon faztam :(
Nagyon megértelek... Az lenne a legegyszerűbb, ha valaki lökne. Sajnos nincs olyan ember, aki ezt megteheti... :(
Megjegyzés küldése